Dosszié a szerelemről

Yong

Dosszié lett a szerelemből

tele papírfecnikkel, képekkel és álmokkal,

reményekkel, örömökkel, tévedésekkel...

és itt egy fax is az Ő kézírásával:

a legdrágább kincs nekem!...

Amikor megszerettelek,

dossziét nyitottam,

mint a jó hivatalnok,

hogy később is megtaláljak mindent,

ami Rólad szólt,

hogy amikor 20 év múlva

együtt nézzük át az álmokat,

a boldog bizonyosság melege

éltessen minket,

hogy azt mondhassam mindenre,

minduntalan: “Nézd, Kedves! Emlékszel?”,

mint egy gyerek,

kinek minden új, amit meglát,

mint egy hálás gyerek,

alázattal,

szerelemmel

fogjam szent kezed,

szolgáljam életed

mindem percét,

mi még hátra van...

lesni mosolyod,

érteni szavad,

s mindened,

mi ki nem mondható gondolat

együtt olvasni a szép mesét,

amit a dosszié mesél,

s nézni egy-egy képet - Téged

emlékezni a régre,

mikor úgy hittem: soha el nem érlek,

s most mégis itt vagy velem,

egyetlenem,

szerelmesem...

A fakó papírok a mi Könyvünk

Rólad szóló drága Evangélium

a sötétségről - mikor nem érhettelek

a teremtésről - mikor először fogtam szép kezed

a vándorlásról, harcokról és győzelmekről - mikor követtelek

a kétségekről és szenvedésről - mikor elvesztettelek

s a Megváltásról - mikor visszatértél, s a két út újra egybe lett.

Nézd, Kedvesem!

Életem!

Mindenem!

milyen szép votál akkor,

s milyen szép vagy most...

kinevetjük az éveket,

mert megnyertük a csatát,

elnyertük az Életet

együtt

örökké

túl az időn...

Minden a miénk, mi létezett

s mi létezni fog,

mert Te minden vagy

a nap érted melegít

a föld érted forog

s a szív megáll,

az elme támolyog,

mert fel nem fogható,

hogy itt vagy velem...

s mégis igaz,

hisz érzem: fogod kezem,

Életem...

Mindenem...

Szerelmesem...

Ne tovább, szavak!

ne tovább, gondolatok!

mert Te velem,

s én Veled

egy és örök vagyok.